x

x. ennyit irt. egy xet. junius ota havonta egyszer talalkozunk es ez nekem nagyon keves. az ehavi talalkank kimerult egy szuk egyoras beszelgetesben, ami borzasztoan frusztralt, mert utalom a titkolozast es az olyan bena helyzeteket, amikor a vegulis szeretom lehajol, hogy arconpusziljon, mire en vadul tiltakozom. (csak szerintem kiabrandito, hogy a kuckom vedelmeben, a duna parton es egyeb helyeken gondolkodas nelkul megcsokol, mig a belvarosban hajolgat, mint egy zavart kisiskolas?!) persze merfoldko a tortenetben ez a multkori egy ora, mert eloszor fordult elo, hogy ugy talalkoztunk, hogy a baratnoje nem epp a vilag vegen kefeltette ma… akarom mondani volt, hanem a kozelben olalkodott (lesben allva). persze arra a kisiskolas majdnempuszira valoban JOGGAL lehetne feltekeny… lehet, hogy a vartnal hamarabb raunok erre az eletkeptelenkedesre, akkor is, ha neki vannak a legszexibb v kivagasu poloi es a legedesebb mellkasa, ami mindig kikandikal a v polokbol en pedig keptelen vagyok levenni a szemem rola. es meg akkoris, ha okos, lelkes, kreativ es kedves, ezen kivul infantilis humora van, amit mindennel jobban imadok. a fejemben szrul hangzott, hogy vege lehet; hat leirva meg szarabbul nez ki… amen.

+1
“- letezik olyan srac, aki besokall a szextol?
- letezik olyan, hogy a papa besokall az egyhaztol?”
olvassatok cosmot, mert jo.

whothefuckiam.

borzasztoan rosszul erint, hogy a munka es a suli miatt arra ‘kenyszerulok’, hogy hanyagoljam azokat, akik mindennel tobbet jelentenek nekem. rossz baratnak erzem magam, meg amugyis… nem jarok sehova, es a fent emlitett ket helyen kivul nem igen talalkozom senkivel. danit nem lattam mar vagy ket honapja es hianyzik. veronika angliaba koltozik, es ha tehetnem, minden idomet vele toltenem, de a minden idom egyenlo a ketheti egy talalkaval. a napi egy ora, amiben elek, es magam vagyok, furdessel, es kajalassal telik. a ket szabadnapomon meg annyi erom sincs, hogy ne alvassal kezdjem, folytassam, es zarjam a napot. ilyen felnottnek lenni, de kerdem en akarom en ezt? mert meggyozom magamat arrol, hogy ahhoz, hogy valamifele egzisztenciat kialakitsak, kell ez nekem, maskor viszont hulla faradt vagyok, es azok az idok jarnak a fejemben, amikor leszarhattam mindent, mehettem bulizni, inni, pasizni, volt idom az erzelmeimre esatobbi. neha elgondolkodom, hogy ki a fasz vagyok en, es mi a faszra jo ez, ami most vesz korul…

You got punk’d!

Ennek a balesetnek koszonhetoen negyven, azaz negyven percig ultem a hetesen a Gellerttol a Keletiig, pedig semmi mast nem akartam, csak hamar hazaerni. Majdnem nem arra mentem, de ez pont olyan, mint amikor meglatod a teszkoban az elotted kigyozo sort, es kasszat valtasz, mondvan, az majd ugyis gyorsabban halad, de felora elteltevel realizalod, hogy szar dontest hoztal. Metroval kellett volna mennem. Igaz, akkor nem ismerem meg a vigkedelyu ir oreglanyokat, akiknek a negyven perc alatt tourguideoltam, es magyaraztam, eppen mi tortenik. A magyarazatomba becsatlakozott egy mocsokreszeg csoves is, akinek az angol szokincset a tenkju, es a jesz szavak kepeztek. Koszi, de kussolj. Az oreglanyok elmeseltek, hogy negyezer forinttal huztak le oket egy feles vodkaert tegnap valami szar csehoban. Erre annyit tudtam mondani, you got punk’d.
Hazafele a huszason, csak hogy legyen hova nezni, egy borszerkos rokker csokolgatta a pink mukormokkel felszerelt cicababajat. Annyira szep latvany volt, hogy meg akartam orokiteni az utokornak, de sajnos hangosan fotoz a telefonom, es feltem a rokkertol. Most estem be az ajton. Jon a Combichrist pestre, a Roxettre meg elfogytak a jegyek. 1:1. Jajmilesz…

Ősimó.

A páros évek mindig szarok elv alapján az a konzekvencia, hogy a páros évek karácsonyai is azok.

• Kár volt felhívni mamát. Mégsem vagyok rossz unoka.
• Az exem be van lőve.
• Valaki, akit szeretek, nincs jól.
• Ha utána gondolok, senki sincs jól, akit szeretek.

Az élet káros az egészségre.

Offtopic.

Haragszom rá, amiért bármennyire is próbáltam ott lenni, törődni vele, mégis végig kell néznem, ahogy… fogalmamsincsmicsinál. Hiányzik. Van az a ‘hiányzol’, amit egyszerűen nem mondhat ki az ember, mert rögtön túlértékelik, és néha ez tökoké, de nem ma, nem most, nem vele. Hiányzik az ember, akit érdekelt, hogy vagyok, aki megosztotta velem a gondolatait, és még ha tudom is, hogy a létező összes ismerősével megosztotta azokat, és nem voltam különleges helyen, akkor is jól esett.

Én annyiszor megpróbáltam. Megpróbáltam jónak lenni, és jó voltam. Kibaszott jó.

Ha olvasod baszdmeg, ugye tudod mit kell tenned?

Whaat?

1. Kabátban ébredtem. Whaat??
2. Féltékeny vagyok az ex-pasim csajára. Whaat?
Nemleszezígyjó.