ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!ne szeress belé!

fú de kibaszott lelkesítő vagyok ma éjjel.

Nemtudokaludni.

Ezért sültkolbászt eszem mustárral, kovászos uborkával és kenyérrel hajnali kettőkor fogmosás után…

38.9.

Másfél négyzetméteren fekszem a macskával – akarom mondani a macska farkán egy kanapén és őrizzük Zsé álmát. Lázas és hát elég szarul néz ki. A pasijától megkaptam, hogy egy szar vagyok, amiért baszok orvost hívni (pedig az ingyen van!). Na mindegy. Azt hiszem leszarom, mit gondol. Utálom, ha kioktatnak. Grrrr. Ja és akkor anya is egy szar. Khm. Namindegy.

- Ne oktass ki. Köszönöm.
- Nem oktatlak ki bazdmeg.
- Ne bazdmegolj. Nem bántottalak :)
- De miért nem lehet kihívni az orvost, ha egyszer ingyen van basszameg?
- MERTCSAK! (Najó ezt csak odaképzeltem.)

Felelőtlen vagyok, mert nem csinálok bolhából elefántot. Hát szorri. Elaludt. Gudnájt.

Bár érteném…

…miért kelek napok óta arra, hogy valamit muszáj leírnom, mert ha nem írom le azonnal a vördbe, akkor örökre elvesztem a gondolatot és szomorú leszek. Ezzel nincs is akkora baj, csak ezek a leírnivalók jellemzően reggel hat és nyolc között indítanak támadást az agyam ellen, így nem tudok aludni miattuk és ez tökre nem mindegy! A ihlet az olyannyira gyűlölt inszomniám igazi forrása. Nemjóezígy. Jobb lenne, ha az alkotói kedv és mód valamikor reggel tíz és dél között támadna be. Még annyit, hogy ha valaki olvas, aki nagyon szeret és rendelkezik a telefonszámommal, az legyen kedves délben tárcsázni. Nincs kedvem délután négyig aludni. Jóéjszakát.

Az inszomniám, mint hasznos szokás.

- Óje, dejó.
- Mi dejó?
- Az, hogy ébren vagy még és idejöhetek egy kicsit.
(Megjegyzem, nem mintha gyakran megesne, hogy beszélgetünk vagy ilyesmi…)
- Azt is megjegyezheted, hogy ‘nyilván azért jött ide, hogy ne a beadandót kelljen írnia’.
(Hát… Nem ezt mondtam??)

Reggel van.

Már megint rám reggeledett úgy, hogy észre sem vettem. Rendelt kaja offon… Tesónak adtam az utolsó pár falatot, ne éhezzen szegény. A macska hisztérikus. Egész este nyávog. Amióta nem alhat a Kata-táskán, teljesen megőrült. Nem is értem, miből gondolja, hogy a négyszázezres fényképezőgépemen alhat. Kishülye.

Éhezem.
Az előbb találtam valami két kiszáradt pereckét a szekrényben. Mandarinnal megettem. BRETZEL ET ORANGE… Nemvoltjó.

Más:
Végre helyre lesz pakolva a laposom. Kurvavista!
Bonne nuit!